Ha engem kérdezel, szerintem a félelem és a felszínesség miatt, hiszen mindenki fél az ismeretlentől, azaz akkor is ha új emberekkel találkozik. Úgy tűnik, az évszázadok alatt a legjobb megoldásnak az bizonyult ha a felszínességet öltöttük magunkra az ilyen helyzetek kezelésekor.
Legjobb?
Talán igen. Különben miért maradt fenn ennyi idő után is?
Gondolj bele, még mindig a legtöbbször elhangzott buta tanács bemutatkozás előtt, de vajon kit érdekel ha nem teszel jó benyomást? (Később kijavíthatod, ha szeretnéd, semmi sem állandó.) Ki mondja meg hogy mit jelent "biztosra" a jó benyomás? Esetleg, milyennek kell lennie az első benyomásnak? Nem, nem az etikett által előírt megfogadandó tanácsokra gondolok, mert természetesen azok sincsenek kőbe vésve. Valójában senki nem fogja ezekre megmondani a tutit, így teljesen felszínes ez az egész "fontos az első benyomás" dolog. Ugyan miért kellene eltitkolni a kevésbé szimpatikus tulajdonságainkat? Azért, hogy egyszerűbben boldoguljunk? Azért hogy ne legyünk olyan magányosak mint a kisujjunk? Miért kell mindenkinek először egy gyémántnak mutatnia magát, majd utána jöhet a pirit? Érdemes ezzel csesződni újra és újra, amikor mindenki tisztában van ezzel? Akkor miért folytatja?
